Menu
Kövidinka-Ezerjó cuvée
A két alföldi fajta szép találkozását sikerült elérni ebben a borban. A kövidinka kedves, virágos és egyben gyógyfüves illatával viszi játékba a kóstolót. Aztán az ezerjó érett, markáns, ropogós de nem bántó savai hosszan megnyújtják a bort és széltében is egyensúlyban tartják. Aztán a végén ismét a kövidinka enyhén fanyarkás-kesernyés utóíze zárja keretbe az ízképet. Kiválóan egészítik ki egymást, ideális párost alkotnak minden nagyotmondani-akarás nélkül. Nyári hangulat, napsütötte táj, friss szellő retusálás, túlzás és giccs nélkül.
Pozsonyi Fehér
A pozsonyi fehér az alföld, s különösen Kecel környékének egyik meghatározó fajtája volt még néhány évtizeddel ezelőtt is. Számomra a legfontosabb alföldi fehérbor fajta. Testesíti magában ugyanis mindazokat a jellemvonásokat, amelyek az alföldön szükségesek egy szép fehérborhoz: kemény, de nem bántó savai mellett szép illatokat (citrusok, méz-méhviasz, virág) vonultat fel. Érettebb korában vajas-körtés, chardonnay-hoz hasonlítható jegyek jelennek meg benne, ezért is neveztem el „Az Alföld chardonay-ja”-nak. Jó testet és szép egyensúlyt mutat, hosszú lecsengéssel. Jól állja az idő próbáját, több évnyi érlelés után is még fejlődőképes. Kevesen tudják, hogy a pozsonyi a közkedvelt Irsai Olivér „apja”, rafinált illatát tőle nyeri.
Kétezerjó – Késői szüretelésű ezerjó
Az ezerjó általában kemény savú, ritka szövésű borként él a köztudatban. Ezeket a jellemvonásokat manapság úgy igyekeznek tompítani, hogy fajélesztős erjesztéssel és reduktív technológiával egy könnyed, virágos, fajtabeli jegyeket alig mutató bort próbálnak kihozni belőle.
Én az ellenkezőjét tettem: éppen a kemény savak adják annak lehetőségét, hogy egy késői szürettel a savakat tompítsam, kerekítsem, s közben a bor is teltebbé, testesebbé válik. Mindehhez még párosult 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban is egy jelentős bothritiszesség, amiből kifolyólag határozottan szamorodnis jegyeket (pl. kenyérhéjasság) vett fel az intenzív virágjegyek mellé. Magas cukormustfokkal szüreteltük, melyből majd mind ki is forrt, így 13,5 alkoholfok feletti borok születtek. Emellé hatalmas test és jelentős glicerintartalom járult, úgy, hogy a savak megmaradtak. Kerek, harmonikus, összetett bor.
Rajnai Rizling
A fajtát nem éppen az alföld tette híressé, sőt innen ritkán kóstolni önmagában. Holott ez a löszös talajon termett igazán meglepő magasságokba jutott el. Iskolapélda-szerű illatával köszönt be: a sült alma és a mögötte már bontakozó, de éppen csak érezhető petrolosság s némi sült gesztenye mutatja, komoly anyagból származik. Szinte késői szüretre emlékeztető jegyei vannak ízben és illatban is, hisz közel 22 mustfokos, enyhén töppedt szemekből született e bor. Ízében pontosan követi az illatjegyeket: sült alma, citrusok, kandírozott narancshéj, vanília és alkohol-, valamint glicerinédesség. Tüzes és testes igazán hosszú savakkal, enyhén már petolos ízekkel, pici kenyérhéjassággal a végén. Hosszú, tartalmas, izgalmas bor sokéves potenciállal. Csak műértőknek!!!
Cabernet Sauvignon
A bordeaux-i fajták, így a Cabernet Sauvignon sem tartozik azok közé, amelyek a legizgalmasabb arcukat az alföldi tájtól nyerik. Nem is célom ezt a széleskörű meggyőződést megváltoztatni. A palackba töltött tétel mégis rejt érdekességet, ugyanis a kérdést megfordítottam. Nem azt kerestem, mit tud adni a fajta közismert értékeihez a táj, hanem hogy a fajta mit tud adni a borvidék értékeihez. Így nem egy tipikus, nagytestű vörösbort igyekeztem kihozni végeredményként, hanem a borvidéki adottságok hordozójának tekintettem e fajtát is. A fajtától teljesen szokatlanul egy könnyed vörösbort készítettem.
Az október végi szüretnek köszönhetően az illatban, közvetlenül a palackbontást követően vegetális jegyek is fellelhetők, főként édes fűszerpaprika. Hogy ez nem a szőlő éretlenségéből fakad, azt az mutatja, hogy a hosszabb szellőztetés után ez a paprikásság teljesen eltűnik és helyébe feketeribizlis-meggyes-mentás jegyek kerülnek. Ízében semmi húzósság, a fajtára oly sokszor jellemző durva tanninosság vagy fanyarság nincs jelen, hanem az illatban érzett gyümölcsjegyek, pici paprikáskalács beütéssel vonulnak végig, after eight-es lecsengéssel. Kerek, selymes, könnyed, minden erőlködéstől mentes, mégsem üres vagy közönséges bor.
Pont az, aminek szántam: egy ellenpontozása a fajtától megszokottaknak, amely általában értetlenséget vált ki a fogyasztóban. Sokkal inkább a pinot noirhoz esik közel karakterében (nem ízképében!), így teljesen megbolondítja a cabernetben kiművelt nyelvőröket. De nem az ő meggyőzésük volt a célom, hanem a táj határainak feszegetése. Sikerült itt is bebizonyítani, hogyha a tájhoz igazítjuk a szempontokat, a technológiát, egy új, izgalmas történet kerekedhet ki belőle – hosszú lecsengéssel, nem csak szájban, fejben is.
Portugéza
Egy klasszikus, könnyed ivású, de komoly beltartalommal bíró bort kívántam készíteni, amely nem azért könnyed, mert üres, hanem mert harmonikus. Nyílt kádas erjesztés, majd féléves öntisztulás után több hónapos akáchordós érlelést kapott. Erőteljes meggyes illat, bársonyos íz, könnyed elegancia jellemzi. Ezért nem a megszokott 14-16 fokon érdemes kóstolni-fogyasztani, hanem akár 10 fokon is szépet mutat, sőt, koncentráltabbá teszi a bor gyümölcsösségét, úgy, hogy nem a bántó savak vagy a hordós fanyarság lesz rajta úrrá. Igazi nyári hangulatú vörösbor – minden felszínesség nélkül.
Authentic Kadarka A.D. 1833
– késői szüretelésű kadarka,
Schams Ferenc 1833-ban az Ungarns Weinbau-ban a következőket írja a kadarka kapcsán: „Sötét gránátpiros, igazi szőlővér, jó évjáratokban különösen az óbora is édes és sajátos illatú, ami a szamócáéra emlékeztet. Ehhez kell azonban egy kis képzelet is. Annyi bizonyos, hogy minden magyar nemesbor idősödve egy finom kátrányszagot kap, amint a malaga bor, s ez a mi nemes kadarkánknak a sajátja.”
Amikor elkészült ez a bor, ennél találóbb leírást nem is írhattam volna hozzá. Csak apró kiegészítésekkel tűzdelhető, színesíthető: Színében, a peremek mentén – a fajtára általában jellemző – halvány barnás tónus játszik. Illata már késői jellegre hajazva a dzsem koncentráltságát adja vissza, ahol a szamóca mellett a meggy is felismerhető. Ízében legelőször is az édesség kelt meglepetést, amely végigkíséri még lenyelés után is – holott teljesen száraz a bor. Az alkohol, a glicerin és az extrakt koncentráltsága köszön így vissza. A folytatásban a szamóca mellett a málna és a meggylekvár intenzív hármassága garatban lassan adja át a helyét az étcsokis, medvecukorkás, enyhén pörkölt aromáknak, majd alkoholos, bonbonmeggyes tüzesség zárja a rendkívül hosszú és összetett ízképet. Rendkívül telt, testes, sokféle ételpárosításban megállja a helyét és akár édességhez is kitűnően párosítható.
A címkén látható motívum egy 2011-es rendezvényemre pattant ki a fejemből.
Több szintje is van értelmezésének:
Az ötletre Karvázy György barátom vevő volt – s faragott belőle egy címkét.
Az árak HUF/palack formátumban vannak feltüntetve.